Orvos Orvosovics Orvosov. Nincs gondom, a rák kezelve, doki jól megtartva! Bízom benne, megmentett, odafigyelő, ügyes, s teszek tudatosan a kezelésekre félre évente. Hogy vannak a gyerekek?, kérdezi. Külföldre mennek? Csak egy, de hazavágyik, felelem. 10 perc alatt beszélünk meg évtizedes dolgokat. Már a rendelőben is ez a téma?
****
Ex hív, többet nem fizet, sarcot von az állam. Haha. Meg a hitelek, amiket dobáltak utánunk, s kell az az új autó, kell a ... rendben, értem én... de...
****
Olvasom... s egyetértek.... Fel nem fogható, hogy miután
1. a nyugdíjasokat (1/3 ország), (nem vitatom, tényleg voltak visszaélések, vagy dupla munkák, amik miatt elfoglaltak posztokat, mik főállásban lévő munkásonként, családot eltartóknak kellett volna...)
2. apró gyermekeiket nevelő új anyukák (fogalmuk sincs, hova adják gyerekeiket, ha netán visszavennék őket a munkáltatók...)
3. nagyobbacskákat életre tanítani-bízni akaró családok (csak élni akartak!, kirándulni, nevetni, semmi extra)
4. aktív dolgozók jogainak, pénzének ilyen-olyan megcsorbítása után... (erről mindenki tud)
van még kit ...?
Jön az utolsó karom, VAN még kit marcangolni... Ó, a naiv szív is józan észre tér, s kellőképp értetlen, bár felkészült?! (lehet erre egyáltalán?), még mindig van kin sarcot húzni!
4. A gyerekek! SZÉGYEN!!!!!
Én csak 3 esetet ismerek. Tanultak. Tettek. Hajnalban keltek, s mindent feláldoztak. Ahogy a szüleik és tanáraik. Tollvonás: csak Budapest és csak 250 hely. Plusz: Vidékiek, ne vásároljatok, de termeljetek. Fizessetek (sok adót). Ne vásároljatok szupermarketben, s ne tanuljanak a gyerekeitek. Váljanak önellátóvá... ami nagyon rendben van, de mégse így!!!!
Vicc. A kis sarki zöldséges, lelkiismeretes!, helyi termelők áruit adta, napok óta feladta. Alkalmazkodott, tanúi voltunk.
****
Akit kicsi korában nem neveltek kétlábúnak, kétéltűnek, nehezen faragható. Nagyon nem vagyok falusi, libavágó típus, nem szégyenlem, s betonpatkányként sem vidám az életem. Oly béna vagyok az önellátásban, hogy azt már festeni kell. Nincs örökölt, vásárolt földem, nem éri meg termelnem, mint apámék kertjében, valahol nagyon lyukas az a szita, ahol szűr az állam. Nem ér csak azt felhozni, hogy aminek szeme van, nem ölöm meg. A kényszer nagy úr. Ne jussunk el ide!!!!
Marad az iskola, a tanulás, mert én ezt láttam otthon, s azt, hogy a föld nem hoz ma békét. Csak aggódást, s a hozzáértés is vitatott, inkább pénz kérdése. Ami ugye nincs.
A humán szakot választó s azon továbbtanulók rengetege ért a reáltárgyakhoz, készségszinten. De a trükköket, apróságokat, gyarlóságokat, érdekességeket, egyszerű szépséget nem ismeri, idő híján, hisz minden költő, minden író életét, versét, szeretetét, bússágát elemezni kell s érezni. Nem való a értő matek nekik - valaki anno ezt mondta. S mégis. Most kiút lenne.
Gondolkozz, szabadon. Érezd, értsd meg. Éld meg? No az még náluk most jön csak....
****
Jön a hír. Meghalt. A legszeretőbb szívű ember, ki a kocsmák rabjaként vélte felfedezni a szeretetet. Azt, hogy számít még a világnak. Ma reggel meghalt. Sosem ismertem melegebb szívű, igazabb embert, kiből a szeretetlenség és az általa kezelésnek választott módszer sírba tett.Gyenge és gyáva volt, de igaz ember. Lett volna még dolga itt.
Hát ennyit a kocsmák világáról.
****
Néma csend. Mindegyik esetben. Én is csak pislogok, közvetítem, várok. Félek? Várok? Mire? Miért nem szól senki sem?
Van értelme? Eddigiek szerint nincs. De... Mindennek két oldala van? Látja, érzi, érti, éli más is?
Akit, amit szeretek, azért kiállok!
Síromra kék nefelejcset vegyetek. Rég nem vagyunk megvezethetők. Csak... kényelmesek... amíg a magánszféránkat nem érinti... Ember építi a világot. Innen is lejön. S nem fordítva: nem a világtól függ az ember. Hagyjuk? Van olyan eszköz, mi nem provokáló, s eredményes? Komolyan megvezethetők vagyunk, mert féltjük a mienk, mert félelemben tartanak, s nincs esély??
***
Meghalt. Barátom volt. Tiszta szívű, gyarló ember. Szeretetét számtalanszor kihasználták, s bizony letárt az útról. Nem bízott magában s a világban.
S mi?
Na ne...
****
Fáradt arcú nő a buszon, középen terpeszkedve, nehéz kikerülnöm. Leülök végre, bár továbbra is ing a busz. Rám néz.
- Nekem jött! - sziszegi.
Nem vettem észre, de automatikusan mondom:
- Elnézést.
Nem magyarázkodom, minek. De ő nem éri be ennyivel.
- Pedig bőven lett volna helye! - támad s lenéz. Hangosabban, mosolyogva mondom hát, próbálom úgy, hogy ne tűnjön másnak, mint aminek szántam, nem akarom megmosolyogni:
- Elnézést kérek.
Ezt már a busz közeli közönsége is hallja. A nő megmerevedik. Hogy merem én ezt az illetlen helyzetet ennyivel elintézni! Mindenki kuncog rajta. Ezért újból lenéz rám és nagyon fúj. Szétveti a méreg, hisz ÉN hoztam kellemetlen helyzetbe (nincs tisztelet az emberekben, kiröhögték!). Kinézek az ablakon, gyönyörű a nap, melegek a sugarai, ajándék ez a szeles, hideg napon. Nem hagyom, hogy elvegye tőlem. Fordul a busz, s a kanyarban óhatatlanul megnézem hát jobban a kiabáló embert. A hátát látom. A kabátja csodaszép. Újnak látszó. Sehol egy gyűrődés, egy ránc, egy pici, emberré tevő mindennapi kosz. Miszisz (gazdag, öntelt és) Tökéletes hirtelen felém fordul. Támadna, de addigra már máshol jár rég a szemem és a fejem.
Nézem a mellette lévő lányt. Virág a kezében, maga a lány is csodálatos. Smink nélkül, egyszerű ruhában is szép. Mosolyog. A nő azt gondolja, még mindig az ő hátát nézem, de téved, rég a virág köti le a tekintetem. Azonban látom a szemem sarkából, ahogy felmér, látni lehet a gondolatait: Ócska ruha (él nélküli nadrág + dzseki!), hosszú, vad haj, hátitáska, sáros cipő !!!!, és ráadásul élvezi a napsütést ((hippi, felelőtlen, bohém, hebrencs!)!
(A sár viszonyag friss, hiába , a buszok sem állnak meg mindig jó helyen...:-)))
Aztán visszafordul. Jé. Még ketten is súrolják az ő intim szféráját s gyönyörű, kényes kabátját... Most már tök dühös. Középre áll, mint egy vadkan. Őzbarna ruhája sem leplezi már, mindenkit utál!! Majd kipukkad.... :-)) /Belém bújt a kisördög? Provokálom? Lehet. Legszívesebben melléállnék és kedélyesen köhögcsélnék. Tuti belerokkanna. Nem, nem kötözködöm, van neki elég baja magával./
Mérgesen, sietve fordul meg, lesújtó pillantással a körülötte állók felé, majd orrát feltartva leszáll. Mert Ő a királynő. Itt. A buszon. Legyen! Mert hát máshol biztos nem. Üres lehet az a ház, ahol élhet.
Hol a hiba?
Szeretet nélkül minden ember, ház üres. Szeretet ott van, ahová viszed. Még akkor is add annak, ha épp nem kapsz személyes odafigyelést tőle, de tudod, hogy érdemes. Tutira megdöbben! :-)) Ha van bennünk szeretet, nem akarunk megbántani embereket. Úgy értem megbénít bennünket a bunkóságuk. De meggondoljuk, hogy a stílus és viselkedés mögött ember van-e, vagy sáskalélek. Vagyis, hogy érdemes-e tovább figyelni rájuk.
A szeretet, amit adunk, kapunk, mássá tesz bennünket. Ha visszakapunk valamit, amit elvesztettünk, kapunk egy lehetőséget, hogy helyrehozhassuk, amit elvétettünk. Megbecsülöm hát. Ritka madár az odafigyelő szeretet.
Óriási csalódás hirtelen elveszíteni egy barátot. Egy társat. Egy álmot. Egy szükséges és hasznos tárgyat. Egy munkát. Egy érintést. Egy (segítő, ölelő) kezet. Akár a sajátunkét. Egy mosolygó szempárt. Egy szívet. Akár a magunkét. Szeretetlenné, haragossá, keserűvé tesz.
Miért kapjuk ezt? A kérdést bárki megfejtheti, ha akarja. Én is voltam már ebben a létra nélküli vödörben. Feneketlen kútban, és sekély patakban. Meg végtelen tengerben! Arcom tükröződött mindben és mindenben!!
Hogyan zúdítjuk szeretetlenségünk, haragunk másokra? Vagy épp fordítva, csak magunkat rágcsáljuk?
Mindkettő eset elgondolkozást igényel. Magunkban.
Szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.
(Quimby)
S mi lesz, mire megvénülünk?
A szerelem vágy (szex) és szeretet. Ha megszűnik a szex, oda a világ, oda a kapcsolat?
Nos, a szex fontos. Arról a fajtáról beszélek, ami egy tartós, jó kapcsolatban alakul ki. Ami fűtve van őszinte érzelmekkel, vággyal, odaadással, elfogadással, féltéssel, pajzánsággal, s minden megengedett, ami a másiknak is megfelel.
A szex fontos. De nem a legfontosabb. Inkább a minőség, mint a mennyiség. Pláne ilyen öregen! :-)) És igen, akarjon szexelni, de csak velem!
A hűség nem hormonok, neveltetés, környezet vagy hangulat által szabott érzés, hanem DÖNTÉS.
Pontos együttműködéssel ezekkel:
Ez meg nem könnyű olvasmány. Bár érdekes.
Klikkre a képek nagyobbak lesznek.
Elolvasom »
"Ebben a felfordult világban lassan már az sem lenne meglepő, ha egy hajnalon a nap is föllázadna, és úgy döntene, nem jön föl az égre." (Kepes András)
****
Elolvasom »
Furcsa a világ...
Egyházi irodalom, abból is a himnuszok. 15 évesnek házi feladat. 5 vers (himnusz) elemzése. A téma: Félelem a pokoltól, ments meg Uram minket, alapból bűnösöket. Még a hálaima is könyörgő fohásszá válik.
Elolvasom »
Huh, borzongok, csúcs... aztán... eszembe jut.... Hogyan tudtunk mi anno telefon, autó nélkül, iskolaköpenyben élni?
Elolvasom »
A kép címe: A nap útja... nem is gondolkozom, felrakom, tetszik, kell nekem. És jé. Komment jön. A FÖLD útja. S valóban. Tudjuk. Nekem azonban teljesen más jutott erről a képről eszembe.
Elolvasom »
Na, blogoztam eleget, menek befejezem a főzeléket zöldbabpörköltet, s bónuszként lencse (ez tényleg főzelék) sült-főtt-füstölt tarjakockákkal cíművel is meglepem magam, ha lenne kályhám, ilyen kenyérkét sütnék mellé, takarítok (nem fröccs, de a szóda erejével... vidám mosó-videó) s filmet nézek (Forrest Gump, mert csaka végét láttam a tv-ben), archiválok. Hiszen vasárnap van. Ünneplőbe öltöztetem a lelkem. Minden nap így kéne. (P.E.A.C.E. szerint is. : Tervezz lelkesedéssel, Tégy lendülettel, Ünnepeld meg, Töltődj - Tökre bejön!!!)
Képek mára, nevetés nélkül ne teljen el egy nap se...:
Elolvasom »
Ahhoz képest, hogy alszom, hétfőig, tele van a fejem rendesen. Beszélgetni keveset beszélek, helyette írok. Kiírom. Utána meg elfelejtem jobbára. Talán ez a dolgok jó rendje. Nem tartani magunkban a kétségeket, kérdéseket, későbbi félreértésekre adva okot. Két napja készül a zöldbabfőzelék, mert valami mindig hiányzik, s valaki mindig elvonja a figyelmem. Emberek. Érdekesek.
Ünneplőbe öltöztetem a lelkem s ezt kéne tegyem minden nap.
Szép napot! Mindjárt süt! Ahogy én is, sütit!
